Helen Doronról
Helen, leánykori nevén Helen Rachel Lowenthal 1955. November 5-én született. Londonban, Hampsteadben nőtt fel. Édesanyja gyógyszerésznek tanult, de angol nyelvtanár lett belőle, amikor Helen már idősebb volt: ez nagyban befolyásolta Helen későbbi munkásságát. Egész gyermekkorában könyvek vették körül, hiszen az egész családja imádott olvasni, de az olvasásnál talán csak az állatokat szerették jobban, és Helennek így lehetősége nyílt megtanulni az állatok szeretetét és tiszteletét. Jó érzéke volt a logikához és a zenéhez is egyaránt.
1977-ben diplomát szerzett francia nyelvből, továbbá választott szakiránya lett a nyelvészettudomány – ezen szak keretein belül adódott lehetősége olyan előadásokat hallgatni, amik a gyermekek nyelvelsajátítási adottságairól szóltak.
Keverjük össze a logikát a nyelv szeretetével, fűszerezzük meg egy kis dallamossággal, és megkapjuk a nyelvészetet – ennél több nem is kellett Helennek ahhoz, hogy megkezdje fantasztikus utazását a nyelvtanítás világába.
Az egyetem elvégzése után még nem volt biztos abban, hogy mihez kezdjen tudásával, tettrekészségével, így eltelt pár év, mire megszületett fejében az ötlet. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy időközben férjhez ment, és saját gyermekei születtek, Ella, Benaya és David. Gyermekei apjával Izraelben, találkozott, és végül ott is telepedett le. Helen ekkor az angol, a francia és a német nyelv mellett megtanult héberül is.
Gyermekei már Izraelben születtek. Ez óriási változást hozott Helen életében: ámulattal nézte gyermekei fejlődését, tudásszomját, érdeklődését a világ iránt. Egyértelmű volt számára, hogy a multikultúrális környezetben több nyelven neveli gyermekeit. Lányát, Ellát 4 éves korában hegedűórákra vitte, ahol Dr. Shinichi Suzuki hegedűművész technikájával tanítottak. Dr. Suzuki módszere azon az elven alapszik, ahogy a kisgyermekek az anyanyelvüket tanulják: egy gyermek először nem az anyanyelve írásbeli, hanem a szóbeli formáját tanulja meg, miért tanítanánk hát a gyerekeknek legelőször kottaolvasást? Dr. Suzuki szerint ez ahhoz hasonlítana, mintha gyermekeinket először olvasni tanítanánk meg, és csak azután beszélni! Az órákon a legkisebbek is úgy tanulnak meg hangszeren játszani, ahogy az anyanyelvüket elsajátítják, hallás után ismételnek, persze segítséggel. Miután elsajátították a hangokat, utána következhet a kottaírás. Ily módon a zenetanulás érdekesebb és könnyebb. „Miért ne lehetne hasonló módon idegen nyelvet is tanulni?” – gondolta Helen.
Lázas kutatásba kezdett, de sehol nem találkozott hasonló programmal, hasonló gondolatokkal a nyelvtanítással kapcsolatban. Ekkor ismerte fel, hogy ez a feladat rá vár. Szerette volna, ha nem csak az ő családja kapná meg a lehető legtöbbet, hanem más gyerekek is annyit tanulnának, amennyit csak szeretnének, és ennek ne legyen gátja se etnikum, sem anyagi nehézségek, vagy nem megfelelő oktatás.
Először otthon készült, házi kazettafelvételeken hallgathatták legelső diákjai a Helen által felénekelt és elszavalt angol dalokat, mondókákat. Persze nem volt könnyű a kétkedő szülőket, barátokat, tanárokat meggyőzni a teóriáról, de az idő őt igazolta. 1 év múlva már újabb és újabb csoportok alakultak és tanultak módszerével, már nem otthona konyhájában állította elő a játékokat és eszközöket az órákra, hanem irodát béreltek személyzettel, és új tanárokkal. Több, mint 25 év telt el azóta, és immár több, mint 1 millió kisgyermek tanult eredményesen Helen Doron egyedülálló módszerével világszerte.
© Helen Doron Budapest XVI. Kerület – Helen Doronról